A Titanfall 2 idén tölti be tizedik születésnapját, ennek okán nézzük meg, mit is adott nekünk a Respawn fantasztikus játéka.

Mechwarrior újratöltve!

Mikor megpróbálom magamban felidézni a Titanfall első epizódját, csak két dolog jut eszembe. A fantasztikus soundtrack, és a pörgős multi, amiben annyira rossz voltam. Tulajdonképpen ez a két emlék le is fedhetné a Respawn lövöldéjét, azonban hangulatban erősebb játékot teremtett még annak ellenére is, hogy konkrétan az első résznek nem volt hagyományos értelemben vett kampány módja. A játékos mindig az adott meccs elején, és a végén kapott információt arról, hogy mi is történik valójában, azonban még is vakon tapogatózott.

Nyilván az első rész egyik legnagyobb kritikáját meghallotta a fejlesztőcsapat, és a második rész fejlesztésének elején eldöntötte, hogy egy teljes értékű kampányt készítenek a folytatásban. A fejlesztők több különálló prototípust építettek, majd fűzték össze egyetlen történetté.

A kampány inspirációi között szerepelt a Half-Life, és több „buddy movie” is. Bár a leghíresebb pályája, erősen hajaz a Singularity teljes történetére is, azonban ne szaladjunk ennyire előre.

Többen, nagyobbat, jobbat!

A fejlesztés 2014 közepén indult, és nagyjából két év alatt elkészült a játék. Ez különösen lenyűgöző, ha figyelembe vesszük a kampány kimagaslóan jó minőségét, és a pályák változatosságát, tervezését. Míg az első részen körülbelül 70 ember dolgozott, addig a Titanfall 2 már nagyjából 90 ember munkájának köszönhetően készülhetett el, és aki nem ismeri a csapatot (kizárt), régi Infinity Ward-os arcok alapították a Respawn-t, és ezek a fejlesztők részt vettek a Call of Duty 4: Modern Warfare elkészítésében is! Ez már önmagában egy magyarázat a fergeteges gunplayre, és a pályadizájnra. Mindazok ellenére, hogy mit hozott magával a csapat, és végül mit hoztak létre, abszolút tetten érhető a különbség a két játéksorozat között.

Blokkolnám!

A kampány fejlesztésére kiemelten nagy hangsúlyt fektettek. A már első részben bizonyított többjátékos mód alapjait tökéletesen lefektették, a pályadizájn alapjai is megvoltak, így már csak magát a sztorit kellett összerakni. Azonban a single player mód nem feltétlenül a hagyományos módon készült. Egy AMA során a Respawn elárulta, hogy a kampány fejlesztése során, úgynevezett „Action Block” szakaszban dolgoztak. Esetünkben ez úgy működik, hogy nem a teljes történetet tervezték meg először, hanem elsőként a menő játékmeneti ötleteket és pályarészeket építették meg, és majd később, ezekből állt össze a végső kampány.

Ez tökéletesen lekövethető a kampány során, tulajdonképpen mindegyik küldetés egyedülálló, teljesen elkülönülnek egymástól, nincsenek ismétlődések, sőt! Nem is akarom tovább kerülgetni a forró kását, az „Effect and Cause” egészen elképesztően kiemelkedő, és látványos küldetése/térképe lett a játéknak. Amikor fentebb azt írtam, hogy a Singularity is felfedezhető a játékban, pontosan erre a szakaszára értettem azt a játéknak. Egyszerűen olyan dinamikát ad a játékmenetnek, amit szívesen látnék többször is más programoknál. Ami a legmegdöbbentőbb, ennek a pályának a koncepcióját Jake Keating találta ki, még jóval a Titanfall előtt. Évekig kereste a megfelelő játékot, amelyben megvalósíthatja, és végül a sorozat második darabja lett a kiszemeltje.

Köszönjük innen is Jake!

Van valami menő abban, ahogy ugrálok a múltban és a jelenben, és egy „timeshift”-el sikerül jól flankelnem a múlt ellenségeit, de közben azzal is kell számolnom, hogy a jelenben is várnak rám szörnyek, akikkel foglalkoznom kell.

Amit kifejezetten szerettem ebben a játékban az a két főszereplő kapcsolata és dinamikája. Nem kívánok sokat elárulni a történetről, mert egészen biztos vagyok abban, hogy van akinek még backlogon csücsül a játék (6-8 óra kb, ne várj vele, hadd szóljon). Az opcionálisan felugró, időlimites válaszadások egészen jól fűszerezik BT és Cooper kapcsolatát, és amíg BT (a mechánk) sokszor csak tárgyilagosan tud válaszolni, mégis stílusosan fűztek fel rá néhány jó poént, szinte érződik, hogy BT érti a viccet, és olykor szereti is! Ez természetesen szándékos, hiszen az írók nagyon sokat merítettek a „buddy cop” és „buddy movie” zsanrából. A parkour mozdulatok sem idegesítőek (mint pl a Doom Eternalban, illetve a Shadow Warrior 3 esetében), nagyon könnyen elsajátíthatóak, és érdemes virgázni, mert sokszor nagyon hatékony tud lenni egy terület megtisztításában, vagy éppen amikor menekülni kell a robbanó kullancsok elől (tiszta szívemből gyűlöltem őket).

Rosszkor, amúgy jó helyen!

Sajnos a Titanfall 2 azért nem lehetett a sorozat csúcsa, mert valami érthetetlen és inkompetens döntésnek köszönhetően, a megjelenést olyan időpontra datálták, amikor a Battlefield 1 (2016.10.21.), a Titanfall 2 (2016.10.28.), és a Call of Duty: Infinite Warfare (2016.11.04.) napokon jelent meg. Gyakorlatilag zárójelbe tették a játékot, amely ezen évben egy igazán különleges gyöngyszeme volt a shooter játékok piacán. Ami igazán meglepő az, hogy a mai napig meglehetősen erős játékosbázisa van a játéknak. A cikk írásakor a steam.db adatai alapján 3182 játékos van most fent egyidejűleg a játék szerverein, ami egy 10 éves játéktól valóban nem rossz.

Kifejezetten figyelemre méltó még abból a tekintetből is, hogy:

• nem live service
• nincs battle pass
• nincs szezonrendszer
• nincs folyamatos dlc támogatás

Mondjuk ezt bepótolták az Apex Legends-ben.

A Titanfall 3 máig az egyik legvágyottabb folytatás

A Titanfall 2 kritikai sikert aratott, azonban kereskedelmileg nem érte el azt a szintet, amit az EA remélt (amit részben saját maga is okozott). Azóta többször felmerült a különböző Titanfall-projektek fejlesztése vagy prototípusa, de több kezdeményezést is töröltek, és végül ami még a mai napig a franchise-hoz köthető, az az Apex Legends (ha csak rá gondolok, kiújul a gyomorfekélyem), de hangulatában (nyilván) és játékmechanikájában teljesen, vagy részben különbözik a fő sorozattól.

Mech of the Years?

A helyzet az, hogy még mindig nagyon jó a Titanfall 2 még 10 év távlatából is. Komolyan. Még mindig frissebbnek hat, mint a sok mai AAA lövölde. Nem húzza az idődet, nincs battle pass, dlc hegyek, live service, és ha letudtad a kampányt, mehet a végtelen multizás! Jelen sorok írásakor is olyan pofátlan akcióban van a játék, ami szinte olyan érzetet kelt az emberben, hogy bankrabló módjára fosztja ki az aktuális játékáruházat. Fellelhető továbbá az EA előfizetős szolgáltatásában is. Csak bátorítani tudok mindenkit, aki eddig nem tett próbát a programmal, mert minden egyes küldetés, köröket ver az előzőre, és folyamatosan fenntartja a pörgő ritmust, az akciót, és a látványos jeleneteket. A sztori pedig parádés. Tíz évvel a megjelenése után a Titanfall 2 még mindig annak az iskolapéldája, hogyan kell egy egyjátékos FPS-kampányt elkészíteni. Nem akar mindenáron évekre magához láncolni, nem akar folyamatosan pénzt kiszedni a zsebedből. Amiért visszatérsz az csakis azért történik meg, mert érzed, hogy az a sok törődés, és a szívvel lélekkel elkészített végtermék meghálálja a belefektetett energiát (ha a pénzt nem is hozza vissza az EA-nek). Mert ez egy minőségi, és rendkívüli darab. Mit is mondhatnék zárásként? Vegyétek és egyétek!